Elérkezett ez a számunkra különleges nap, amire sokat készültünk és most mégis nehéz megszólalni, hiszen búcsúzunk egymástól, tanárainktól és iskolánktól. Lezárul egy élményekkel teli korszakunk, és új utak nyílnak meg előttünk. Amikor nyolc éve először léptük át iskolánk kapuját, még kicsit voltunk, minden új volt számunkra. Akkor még nem is tudhattuk, milyen sok élmény, kihívás, barátság és nevetés vár ránk. Most pedig ott állunk nyolc közösen eltöltött év után, tele emlékekkel. Nehéz búcsút venni attól a helytől, ami nyolc év után a második otthonunk volt. Nehéz szívvel búcsúzunk Tanárainktól. Köszönjük, hogy végig kísérték utunkat az első iskolai naptól egészen a mai napnak ennek a pillanatáig. Köszönjük a türelmüket, támogatásukat, mellyel egyengették az utunkat. Voltak vidám perceink, nehéz óráink, felejthetetlen közös kirándulások, programok és persze, ha szükség volt rá, fegyelmezés is.

Kedves Szüleink! Köszönjük a sok-sok támogatást, a biztató szavakat, a sok segítséget, amit kaptunk tőletek. Köszönjük, hogy mindig mellettünk álltatok – hol csendben, hol kicsit hangosabban. Ezekkel a pillanatokban szívünkben lépjük át egy új élet kapuját.

Kedves Tanáraink! Gondoljanak ránk mindig jó szívvel, mi visszük magunkkal mindazt, amit Önöktől kaptunk: értékeket, tudást, emlékeket és egy darabot az iskolából, ahol felnőttünk. A mai napon elindulunk egy új, ismeretlen úton, kicsit bizonytalanul, de bátran, hisz amit magunkkal viszünk az útra, azzal könnyebb lesz megtalálni, merre vezet a miénk.

Pongrácz Laura 8.b osztályos tanuló